Preambulum

Kecskemét nem tartozik a magyar színháztörténet legkiemelkedőbb szerepet betöltő városai közé, de színházzal, drámaírással kapcsolatos hagyományai számottevőek. A reformáció kora óta folyamatosan éltek, alkottak itt, vagy indultak innen olyan drámaírók, színészek, színházi szakemberek, akik hozzájárultak a magyar színházi és irodalmi műveltség gyarapításához. Ezek a hagyományok a mai napig is élnek, s reméljük, a jövőben is folytatódnak!

Az 1998-óta működő Kecskeméti színjátszó Műhely az elmúlt évtizedekben annyira kinőtte magát, hogy a tehetséggondozás mellett, a fenntartás, és az általános működés finanszírozása is problémát jelentett. Ennek orvoslására, és céljaink megerősítésére létre hoztunk egy civil szervezetet, mely jogi alapot biztosít a működésünkhöz, és lehetőséget teremt arra, hogy pályázati, támogatási forrásokból is gazdálkodjunk. Így jött létre a VAKU Egyesület, mely nem csak Kecskeméten, de az egész régióban feladatként tekint a színjátszás hagyományának ápolására.


A Kecskeméti Színjátszó Műhelyről kérdeztük Sárosi Gábort, a műhely vezetőjét.

Mikor alakult, honnan jött az ötlet?

„A Kecskeméti Színjátszó Műhely 1998-ban alakult a Katona József Gimnáziumban, Orbán Edit drámatanár vezetésével. Már korábban is volt ugyan középiskolás és általános iskolás színjátszás Kecskeméten, ám innentől számoljuk az aktív részvételt a fesztiválokon.”


Mi a célja?

„A Műhely célja elsősorban, hogy szakmai minőségében csatlakozzon az országban működő számos kiváló műhely munkájához, képviselje az országos és nemzetközi versenyeken Kecskemét városát, továbbá lehetőséget teremtsen az itt tanuló diákoknak, hogy személyiségüket és színészi készségeiket fejlesszék, csiszolják. Fontos megemlíteni azt is, hogy a műhely az Országos Diákszínjátszó Egyesület, a Magyar Színjátékos Szövetség és a Magyar Drámapedagógiai Társaság tagságába tartozik.”


Mennyire népszerű a fiatalok körében?

„Könnyen kimutatható, hogy nem csak a városban, hanem a megyében is sokan felfigyeltek a munkánkra. A ’90-es évek közepén még összesen 16 középiskolás diák és ugyan ennyi általános iskolás diák tartozott a műhely szárnyai alá, mely a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban működött, ma 2020-ban pedig több mint 150 aktív játszónk van. Minden évben növekszik a létszám, sokszor inkább már az a probléma, hogy nincs elég szakképzett drámapedagógus aki rendelkezik annyi szabadidővel, hogy egy önálló csoportot indíthatna.”


 Évente hány fiatallal foglalkoztok?

„Mivel nem csupán színjátszó köröket vezetünk, így sokkal. Az október 23-a és a Március 15-e városi műsorok elkésztése, sőt a Nemzeti Összetartozás Napja, Katona József emlékműsorok, szoboravatók műsorának bemutatása és önkéntes munkák is a részét képezik a feladatainknak. Eljárunk megyei, országos vers-és prózamondó versenyekre, országos és nemzetközi diákszínjátszó fesziválokra, segítünk a végzősöknek felkészülni a Színművészeti Egyetemre, továbbá Orbán Edit dráma érettségire és versmondó versenyekre is készít fel diákokat, így elmondható, hogy évente legalább 300 diákkal kerülünk kapcsolatba.”

 
Milyen versenyekre jártok?

„Nehéz lenne minden versenyt felsorolni. Márciusban kezdődik a fesztiválok időszaka, ilyenkor az első fellépésünk a Fringe Fesztiválon Kecskeméten szokott lenni a Regionális Diákszínjátszó Találkozón, mind az általános iskolai és a középiskolai korosztállyal. Ezek a felmenő rendszerű fesztiválok azután Országos rendezvényekre vezetnek minket tovább. Gyomaendrődre, Szolnokra, Budapestre, Mosonmagyaróvrra, Vasvárra szinte minden évben ellátogatunk. 2015 nyarán részt vettünk Belgiumban a Spots op West fesztiválon is mely egy grandiózus nemzetközi találkozó volt, kiemelt díjakkal tértünk haza, így fókuszba tudtuk helyezni Kecskemétet a nemzetközi színjátszás palettáján.”

Néhány gondolat a PASZT-ról

„A Parádfürdői Színjátszó Tábor az egyik legkedvesebb gyöngyszem a számomra, hiszen még fiatalon indítottam el, és mára jócskán kinőtte önmagát. Majd százan voltunk jelen a táborban minden évben, és most már ott tartunk, hogy kőszínházi színészek is szeretnének dolgozni, rendezni, játszani a táborban. Nekünk ez a tábor a hagyományok átadásáról is szól, hiszen a résztvevők korosztályát tekintve 14 évestől a 26 évesig terjed a skála. A régiek megismerkednek az újakkal, az újak pedig továbbviszik a színház szeretetét és a munkamorált.”

Milyen jellegű darabokat játszotok?

„A darabokat a csoportok mindig közösen készítik el, a diákszínházi rendezőnek nem az a dolga, hogy ráerőltessen a csoportra egy darabot, hanem, hogy a csoport kiismerése, felfedezése után megtalálja a csapattal közösen a megfelelő tartalmat. Mi úgy dolgozunk, hogy egyik évben írott művel foglalkozunk, a rákövetkezőben pedig rögzített improvizációkkal. Így mindkét színházi területtel ismerkedhetnek a fiatalok.  Játszunk nagy klasszikusokat is, mint Shakespeare, Moliére, Dürenmatt, Csehov, Lorca, Marques, vagy kortárs magyar drámákat, az imprós években pedig a csoport szövi a történet cselekményét a drámajátékos foglalkozások közben. Idén is így volt ez.”


A tanítványok később is ezen a pályán maradnak?

„A diákszínjátszó körnek nem célja a színész nevelés, mégis többen érettségihez közeledve megkeresnek minket, hogy szeretnék megpróbálni az SZFE-t vagy a Kaposvári Egyetemet, ilyenkor természetesen segítünk nekik felkészülni, verseket, monológokat és dalokat választani. Minden évben felvételt nyer legalább 3-4 fő színész szakra Kecskemétről, van, aki egyetemre, van, aki felnőttképzésre. De sokszor nem is a színész szak számukra a legvonzóbb, hiszen vannak tőlünk indult dramaturgok, színháztörténészek, koreográfusok, táncművészek, zenészek, rendező asszisztensek, sőt szcenikusok is.”


Jelenleg hány csoport van és milyen darabokon dolgoztok?

„Jelenleg a Kada Elek Szakgimnáziumban, a Katona József Gimnáziumban, a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban, a Ciróka Bábszínházban, a Gróf Károlyi Sándor Szakgimnáziumban annak csoportjaink, de működnek még szerencsére színjátszó körök a a Szent Imre Általános Iskolában és a Vásárhelyi Pál Általános Iskolában is. Meg kell említenem még a két amatőr felnőtt társulatot is, akikkel több bemutatónk volt már és sok sikeres előadáson vagyunk túl, és a műhely adta meg az első lökést, hogy önállósodjanak. Ez a két társulat a Vastaps Produkció és a Pótszék társulat.”

 
Mikor alakult ki a színház szereteted?

„Én általános ötödikes koromban kezdtem el színjátszani, édesanyám kezei alatt. Ekkor szerettem bele a deszkákba, a reflektorokba, a kissé dohos fekete terekbe. Azóta ez nem is változott.”


Egyértelmű volt édesanyád nyomdokain haladsz te is?

„Édesanyám nagyon szerette volna, ha próbára teszem magam a színészi pályán, ami meg is történt, ám több év munka után jobbnak láttam, ha a diákszínházi csoportvezetést és a rendezést választom, mert sokkal közelebb áll ez hozzám, és talán jobban is élvezem az efféle munkát. Hiszen itt nem csak produkció készítés van, hanem komoly lélektani, és pedagógiai kutatás, mely a legnagyobb bizalmi légkörben zajlik.”


A szakma mely vonalát szereted legjobban, rendezés, színjátszás….

„Legjobban a drámajátékokat és a közösségi munkát szeretem, a rendezés és a játék is egy lépcsőfokkal lejjebb van nálam. Én a legfontosabbnak a produkcióig vezető utat tartom, és nem magát a produktumot.”


Milyen ranglétrákat jártál be?

„Egy színjátszó életében az első rang az a középiskolai ballagás, amikor végzős színjátszó lesz. Ezután következik a felsőoktatás, nálam ez a Nemes Nagy Ágnes Humán Iskola Színész és Drámajáték-vezető képzése volt, ezután Szegeden diplomáztam filmesztétaként, majd hazaköltöztem és vezetni kezdtem az egész Műhelyet. Három évig voltam az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke, továbbá igazgatója vagyok a Hírös Gasztroszínháznak és benne vagyok a városi Ifjúsági és Média tanácsban.”


Mi volt a számodra legkedvesebb?

„Nagyon megrendítő, amikor fiatalokat látunk megnyílni, felnőni, szabaddá válni, vagy apróbb készségekben javulni. Amikor valaki ráébred arra, hogy az eddig szűkösnek hitt világ igazából milyen tágas, és mennyi lehetősége van benne, hogy megvalósítsa önmagát. Nagy öröm az is amikor valaki visszajön Kecskemétre és meglátogat minket, a családját, beszámol, hogy merre jár a világban, mit tanul, esetleg melyik színházban játszik, vagy rendez éppen.”


Van-e még olyan része, amit kipróbálnál?

„Terveim sosem apadnak. Szeretném, ha a város teljes mellszélességgel mellénk állna, és támogatná a munkánkat, szeretném, ha lenne egy székhelyünk a városban, szeretném, ha minél több nemzetközi megmérettetésen vihetnénk a Kecskeméti színjátszás hírét, hiszen nagy hagyományokkal rendelkezik nálunk a színjáték, már az 1800-as évek elején is működött itt diákszínjátszó kör a Piarista iskolában.”


Az országos egyesület elnöke voltál, ez előnyt jelent a kecskeméti fiataloknak?

„Az országos egyesület elsősorban az országban működő összes csoport érdekeit védi és képviseli, így nem kezelhettem kiemelten a kecskeméti közösséget, mint ODE elnök. A helyi civil szervezetekkel szoktam felvenni a kapcsolatot, ha ilyen jellegű segítségre van szükségem. Az egyesület elnökének lenni, inkább hátrány az itteni fiataloknak, hiszen akkoriban az energiáimat, figyelmemet jobban szét kellett szórnom, és kevesebb időm jutott a saját csoportjaimra, mint korábban.”


Céljaink:

  • Kulturális tevékenység folytatása: színházi tevékenység, kulturális örökség megóvása, hagyományőrzés, tehetséggondozás, rendezvények, fesztiválok szervezése és megvalósítása
  • Közművelődési feladatok segítése
  • A Dél-Alföldi Régió alternatív művészeti alkotóműhelyei közti kapcsolat biztosítása és ezen alkotótevékenység támogatása
  • Testvérkapcsolat ápolása nemzetközi szervezetekkel
  • Prevenciós feladatok ellátása

Dokumentumok: