Merre megyünk, miért pont erre?

Az Ifjú Morbid Színpaddal ebben a tanévben rögzített improvizációs darabot készítettünk,
szeptemberben nagy izgalommal vágtunk bele a munkába, a színes, zsizsgő, lelkes
csapattal. A jelenetek egymás után bomlottak ki a játszók lelkéből, életéből, gondolataiból.
Ezeket fűztük fel egy sorba, ebből lett a „Merre megyünk, miért pont erre?”. Végül az
Országos Diákszínházi Fesztiválra mentünk, ahonnan elhoztuk a fesztivál fődíjját. Erről írnak
a csoport tagjai:


„Búvárként figyelj,hogy mindig legyen levegőd
Sodródj az árral és nyerj erőt
Győr egy tökéletes tenger volt
Kicsit zavart vízzel sok búvártanonc tiszta ékkövével

Búvárként figyelj,másokra de magadra is
Hatással vagy arra,hogy melyik hullám,hogyan hullik
Keresd meg azt a tenger mélyén amit még fel sem fedeztek
De figyelj…mindig legyen levegőd,mert sokan szeretnek”
-Lili-

„Ez volt az első évem a Morbidban. Előtte nem is hallottam az ODF-ről. Sőt, bevallom még 1
hónappal ezelőtt sem voltam biztos, hogy mi is ez az egész.
Távolinak tűnt, ilyen művészinek. Számomra túl művészinek. Erre kettőt pislogtam (egyet
Kecskeméten és egyet Budapesten) és már Győrben voltunk. És rendkívül barátságos volt
az egész. Az egész fesztivál alatt úgy éreztem, mintha már régóta ismerném az ott lévő
diákokat, éppen csak a nevükre nem emlékeztem.
Az előadások (már amelyikekre beültem) egytől egyik lenyűgöztek. És az egész esemény
olyan gördülékenynek és zökkenőmentesnek tűnt így részvevőként, amit nem sok hasonló
helyen tapasztaltam ezelőtt. Emellett a szervezők és a kisegítő diákok közeliek és
barátságosak voltak.
Aztán megnyertük a legjobb előadásért járó díjat. Talán nem erre számítottam. Örülök, hogy
így sikerült.”
-Aziz-

„A fesztivál egy kiváló alkalom volt, hogy az ország különböző pontjairól hozzánk hasonló
fiatalokkal ismerkedjünk meg és jobbnál jobb előadásokat láthassunk egymástól. Volt olyan
előadás ami olyan katarzist nyújtott amit eddig még nem tapasztaltam a nagyszínházakban
sem és ezért nagyon hálás vagyok, illetve nagyon élveztem a szombat reggeli közösségi
játékokat a többi csapatokkal.”
-Luca-

„Nagyon vártam, hogy menjünk Győrbe, már azt hatalmas dolognak éreztem, hogy
bejutottunk az országosra, de ez hogy megkaptuk a legjobb előadás díjat, alig hiszem el.
Amikor odaértünk találkoztam olyan ismerősökkel akiket a nyáron láttam utoljára PASZT-on,
nagyon örültem nekik, meg persze a rengeteg új embernek, akiket megismertem. A többi
előadás is nagyon érdekelt, nagyon tetszettek, kár, hogy párhuzam volt, nehéz volt
választani, hogy melyiket nézzem meg, legszívesebben az összesre beültem volna. Az első
estén a koleszban táncoltunk, énekeltünk, játszottunk, beszélgettünk. A mi előadásunk előtt
a kellékek bepakolásánál már egyáltalán nem éreztem, hogy ideges lettem volna, mert
őszintén nem is tudtam, hogy van olyan díj, hogy legjobb előadás, és nekem tényleg csak
arról szólt, hogy eljátsszuk és jól érezzük magunkat. A zsűri nagyon aranyos volt mikor az
előadásunkról beszélt, én nem is emlékszem, hogy mondtak volna konkrét kritikát. Az
eredményhirdetésen átfutott bennem, hogy mi van ha nyertünk, de el is vetettem, aztán
kimondták a csoport nevét. Nagyon boldog voltam, alig vártam hogy felhívjak mindenkit hogy
MEGNYERTÜK.”
-Noémi-

Élményekkel füszerezett, jól lezárva így a hetet.

Embereket meg ismertél, új barátokat szereztél.

Így lehet majd kedves emlék, szívedben egy teljes kellék.

Darabokat is nézhettél, tapasztalatot kerestél.

Gyönyörű és örvendetes győzelemmel fűszerezett.

Köszönöm a segítséget támogatást szép emléket.

Hálás vagyok így hát néktek, maradjunk eggyütt még kérlek.

Soha ne szakadjon vége, színjátszással érjünk véget.”
-Veronika-

„Múlt héten lezajlott az országos diákszínjátszó fesztivál, amelynek én is részese lehettem,
az Ifjú Morbid Színpad tagjaként. Hihetetlen hogy egy ilyen csoda csoport tagja lehetek,
akikkel együtt eljutottunk idáig. Nagyon különleges előadást szerettünk volna megmutatni a nézőknek, ami sikerült is, sok jó visszajelzést kaptunk. Amikor a szakmai beszélgetésen
voltunk, nagyon sok érdekesség merült fel a darabról és a zsűrinek nagyon tetszett. Majd
amikor kimondták hogy az Ifjú morbid színpad kapta meg a legjobb előadás díjat lefagytam.
Nagyon sok fantasztikus előadást tekinthettem meg és nem gondoltam hogy pont a miénk
fog a legjobban tetszeni. De én először nem tudtam elhinni, nekem így hogy ez az első évem
így nem is gondoltam volna hogy ilyen szuper előadást készítünk.
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, az ODE-n is és mindenki olyan kedves és befogadó
volt. Nagyon jól éreztem magam szuper előadásokkal, szuper helyen, még szuperebb
emberekkel.”
-Zsófi-

„Amikor szívből szeretek, kiteljesedik a lelkem. De ha szeretve vagyok, akkor érzem, hogy
enyém az egész univerzum. Nyomasztó a mindennapok szürke sötétsége, lassan-lassan megvakulok benne. Beletörődőm, had vakuljak, minek akarok valami olyasmit látni, ami szúrja a szememet,
belevág a szívembe. Így hát becsukom szemeimet, inkább álmodok egyet. Arról a helyről, ahol sebtapasz minden egyes szó, nevetés, ölelés, együtt töltött idő. Felszabadultan játszunk, szinte már érzem, hogy repülünk mindannyian ezen a szeretet hullámvasúton. Szép dolog, ha nyer az ember. Érezheti valaki magát ettől nagyobbnak, boldogabbnak, de többnek semmiféleképpen nem. Hisz, ha van kikkel nevetni, játszani, zenélni, sírni, akkor megvan mindenünk. Szeretnék még több “díjat” nyerni, ilyen remek embereket a barátaimnak mondani!”
-Adél-

„2024 május. 31. már órák óta utaztunk a helyre, ahova nem gondoltuk volna, hogy
mehetünk. Amikor 1,5 hónapja kiderült, hogy itt lehetünk, senki nem is gondolta volna, hogy
ilyen messze is eljuthatunk, legalább is én biztosan nem. Átutaztuk a fél országot, amikor
megérkeztünk mégis zuhogott az eső és a rengeteg csomaggal áztunk a hely felé tartva,
ahol bekövetkezik az esemény, amit mindenki várt. Odaértünk. Az épület belseje olyan volt,
mint egy játszóház, mindenféle színben pompázott. Leülni mégsem volt időnk, egyből
mennünk kellett, de ezt senki nem bánta, ugyanis ezzel egy hatalmas élmény vette kezdetét
amire örökre emlékezni fogunk. Hatalmas ember forgatag ismerős arcok és ismeretlenek, de
egy dolog közös bennünk, mindenkit ugyanaz a szenvedély hozta most ide és emiatt
mindenki barátjaként tekintett a másikra. Levegővétel nélkül igyekeztünk megnézni ki mit
alkotott és engedtük hagy ragadjon minket magával a pillanat. És szálltunk történeteken,
sorsokon, dalokon, barátságokon és szerelmeken át addig amíg a fantáziánk engedte.”
-Mira-

„Rengeteg arc: kavarog rajtuk az életrevalóság és az izgatottság egy cseppnyi napsugárral
együtt. Annyi különböző ember, egy nagy kavalkád az egész, amiben mégis helyedet látod.
Ha esik, ha fúj, a hangulatot se vihar, se győri rendőrök nem csenhették.
Hidak, borok, táncok, rohanó csillagzat.
Szoríts magadhoz közel, de add, add meg a világot jelentő szabadságot; azt a lélegzetet,
amit te is megveszel a semmiért minden pillanatban.
Csak légy nagyon bátor, állj ki az emberek elé, énekelj, ordíts, tépd le a függönyt és tedd
meg, amire vágynak, hadd kapják meg.
De ha inkább magadba bújva zsugorodnál össze, miért ne tennéd?
Mássz föl a hegy tetejére, vagy zuhanj le onnan; beszélj, akár a komédiás, vagy hallgass,
mint a sír – megteheted, hidd el, olyan is lesz, aki elkapjon.
Egy hely, ahol nem csak a zsongadozó hársvirágok között lengedező szellő simít.
Ha hozzád ér, tudni fogod – minden jó, pont jó.”
-Heni

„Nagyon jó volt ismerős és új arcokkal találkozni. Álomba illő darabokat láttunk amik minden
egyes alkalommal magukkal ragadtak minket. Felejthetetlen emlékké nőtte ki magát egy
kósza előadás ötletből. Csodás volt szerepelni a győri deszkákon és másokat látni rajta.
Elképesztő büszkeséggel, hálával és örömmel tölt el hogy elmondhatjuk hogy ott voltunk
pláne hogy a fő díjat is megnyertük. Emellett végtelenül büszkék vagyunk különdíjas
társunkra aki plusz életet és humort lehelt a darabunkba. Kis magból kifejlődve indult az
álmunk és ötletünk hogy mit szeretnénk kifejzni magunkból, mit szeretnénk megmutatni. Ez
kinőtte magát egy sok pihéjű pitypanggá amely próbálja átadni, mutatni a világnak hogy
vannak még ilyen színjászó csoportok és mik a mi üzeneteink, gondolataink melyek ott
állnak a világban mint egy szál virág a rét közepén. És erre jött a lehetőség a szél ami elvitte
és másnak is megmutatta ezt. Még ha csak egy egy kis pihét is akkor is már óriásinak számít
hogy látták meghallgatták hogy mi mint mondunk.”
-Verus-

„Egyszerűen csak hálás vagyok.
Úgy érzem a darabunk minden egyes tagja megkapta a lehetőséget arra, hogy valóban
megmutathasson magából egy kis részt. Így pedig a sikerünkről igazán elmondható, hogy
csapatként lett megszerezve és mindenki kellően magáénak érezheti a díjat. Eszméletlenül
csodás érzés volt, amikor a zsűri őszinte lelkesedését hallgathattuk, vagy az amikor
kimondták a fődíjnál a nevünket és egy pillanatra csapatunk minden tagja lefagyott,
egymásra néztük, én pedig, aki a sor legelején állt, hátrafordulva a többiek tekintetében
kerestem azt a meggyőződést, hogy ez most valóban megtörténik.”
-Ágoston-

„Szerte az országból gyűjtött össze minket a bábszínház péntek reggeli megnyitója. Jöttünk,
mindenki hozta magával az üzenetet, amit eddig fogalmaztunk. Jöttünk és a színpadon
megállás nélkül zajlott az élet, de nem csak ott… Jöttünk túrázni a színházak között.
Végigrángattuk a bőröndünket Győr utcáin, közben hazáig követtek a szürke felhők. Jöttünk
szakadó esőben ázva csokis müzli szeleteket cserélgetni. Jöttünk elénekelni minden népdalt
a vízparton, amiben szerepel a Duna vagy ez a Tisza? Jöttünk virrasztani, nem hagytuk
egymást aludni, amíg tavaszból nyár lett. Szólt az ördög útja és ,,Aki minket nem szeret,
egye meg az egeret!” Jöttünk és sokan nem szerettek minket, mert nem értékelték a hajnali
örömzenénket, pedig régóta vártuk ezt a néhány napot és hamar eljött, amikor muszáj volt
búcsúznunk. De de ne aggódjatok, legközelebb is itt leszünk. Legközelebb is eljövünk.”
-Julcsi-

A cikket összefoglalta: Somodi Hanna (Ifjú Morbid Színpad, rendezőasszisztens)