XXXI. Országos Diákszínjátszó Találkozó, Dél-Alföldi Regionális rendezvénye

Mit is mondhatnék, több mint két év teljes színházi zárlat után, mint, hogy maga a gyönyör volt ismét beülni az Ifjúsági Otthon mozitermének sorai közé, kicsit lejjebb csúszni a puha ülésben, várni, hogy elsötétedjen a terem, és nézni a felhőtlen játékot a deszkákon. Üdítő volt látni, hogy Szarvasról, Szolnokról, Szentesről és Kecskemétről összejöttek a színház szerelmesei és egy nagy csakádként figyelik egymás játékát, drukkolnak és bíztatják egymást hatalmas tapsviharokkal. Mi más lenne a fúkosz ezen a rendezvényen. A játék, a közösség és a szeretet.

Az idén két napos rendezvény, pénteken délután kezdődött, a megnyitón Szilágyi Áron dorombjátékával pezsdült fel a színházi tér. Majd bemutatkozott a szakmai zsűri két tagja, Fekete Anikó (drámatanár) és Kereszttúri József (drámatanár), akik nagy szeretettel látogatnak el, hosszú évek óta Kecskemétre, megtekinteni a régió csemegéit. Természetesen nem csak nézőként, hanem szakmai tanácsadóként és mentorként is kiveszik részüket a fesztiválból, hiszen az előadások bemutatását, szakmai megbeszélések követik, melyek során a két zsűri az előadókkal közösen, kielemzi és értelmezi a bemutatott alkotást, majd tanácsokat ad a további munkához. Végül a zsűri döntést hoz, hogy milyen minősítést ad a csoportoknak, ezzel elismerve az előadásba fektetett munkát. Ám születnek végül különdíjak és egyéb elismerések is.

Elsők között lépett fel a szolnoki csapat, akik stílusgyakorlatokkal leptek meg minket. A forma annyit takar, hogy a játék nem a sztori elmondására fókuszál, hanem a színészi kontaktusra és a játék karakterisztikájára. Egy zárt térben sok különböző ember zsúfoldódik össze, mind egyéniségek. Nemrég még egy buszon utaztak ám láss csodát, a busz apraja nagyja egy szempillantás alatt egy új dimenzióban találta magát, ahol meggpróbálták megfejteni, pontosan mi is történt velük. Ahogy fejtegettük a szálakat, kiderült a turpiszság, a helyzet abszurditása: Ezek a figurák lehet, hogy a túlvilág felé menetelnek, csak nem tudnak róla… A darab utolsó mondata, vagy üzenete, ami elhangzott: „Mindenkinek megvan a saját ajtaja”.

Kis szünet után a szentesi drámatagozat egyik osztálya mutatkozott be, a Semmi c. drámával. A kortárs darab a teenager kor egyik legfogósabb kérdését veti fel, hogy van e értelme bárminek ezen a földön, vagy értelmetlen minden cselekedetünk. A sötét történetben a fiatalok egyre abszurdabb helyzetekbe kergetik egymsát és magukat, mikozben egy nemes cél forog a szemük előtt, hogy bizonyítani akarják, hogy van az életnek értelme. A számukra legfontosabb dolgokból raknak össze egy halmot, amiben a legmorbidabb dolgok kapnak helyet, mint például a kisöcsi hamvai, a kutya levágott feje, az egyik lány múló szüzességének vérfoltjai vagy az egyik srác levágott ujja. Először felkapja őket a sajtó, a világ a csodájukra jár, ám kisvártatva a számukra meghatározó élmény is a semmi süllyesztőjében végzi.

A szarvasi csapat megajándékozott minket egy kis kortárs humorral, ugyanis a Bánk Bán történetét játszották el nekünk ízig-vérig a XXI. század abszurdjának tükrében. Összetartő, figyelmes csapatot láttunk a színpadon, izgalmas karakterábrázolásokkal. A színpadot mint sakktáblát használták a figurák kitett ábrázolásához, a korhű ruhák, és a nyers párbeszédek pedig kiváló kontrasztot alkottak.

Az nagyszínpadot hátrahagyva, az előadóteremben zsúfolódtunk össze, ahol két ifjú titán és egy barátjuk összefogtak, és önálló mini társulatként összehozták a Strip-tease c. előadást. Mrozek híres műve nagy kihívás, ám a fiúk energikusan, nagy lendülettel tették magukévá a cselekményt és a figurákat, felejthetetlen pillanatokat okozva ezzel a nézőknek. A történetben, két férfi egyszer csak egy üres szobában találja magát, ahol két ajtó helyezkedik el csupán. Nem értik mit keresnek itt, tehát fejtegetnek. Egyikőjük filozófikus figura, másikuk inkább gyakorlatias. Az ellentétek és a nemsokkal később felbukkanó „kéz”, mely a hatalom, vagy isten kezeként is értelmezhető, a végletekig gyötrik a két figurát, míg végül megalázva, hitevesztetten hagyhatják csak el a játékteret. Sokat nevetünk, de végül mindez a keserűségbe hajlik át. Szép munka volt.

Lassan sötétedett már odakint, miközben a színpadon a Kadásokk csapata kezdte előadását. A Pipipú idején c. darabban a fiatalok a COVID időszak emlékeit idézték meg. Este 8 órás kijárási tilalom, online oktatás, házi kenyér készítése, paradicsom nevelés, magány, hiány és fájdalom is kijárt mindenkinek ebben a nehéz időszakban. Ám láthatóan segített feldolgozni az élményeket a színház, hiszen a produkció bátran szembe mert nézni az elmúlt két évvel, s végül nagy szeretettel egy kedves dallal el is búcsúztak a Pipipútól.

Pénteken az utolsó produkciót az Ifjú Morbid Színpad mutatta be. Weöres Sándor Holdbéli csónakos c. művének átdolgozását. A mesebeli világban a be nem teljesült szerelem, és a kegyetlen valóság mesgyéi mosódnak össze. Pávaszem egy elérhetetlen figurára vágyik miközben apja a király, kérőket fogad palotájában, akiknek lánya kezét szánja. Nincs más megoldás Pávaszem számára, mint a menekülés a palotából. Ám ez az utazás mindent elsöprő változásokat hoz Pávaszem életébe, és végül ráébred arra, hogy egy elérhetetlen kapcsolatért küzdött vakon, miközben ott volt mellette az igaz szerelem végig.

Ezzel ért véget a találkozó „verseny” szekciója. Az estét egy Slam Poetry találkozó és Kollár-Klemencz László előadói estje zárta. Majd a társaság apraja-nagyja átsétált egy közeli klubba, ahol végre kitáncolhatták magukból a feszültséget, az egész napos izgalmat és ismerkedhettek egymással, megoszthatták gondolataikat egymás előadásairól. Hajnalban amikor véget ért a buli és leállították a zenét, még fél órán át énekelt együtt összeborulva a társaság, hogy seha ne érjen véget az este…

Másnap délelőtt a két szakmai vendég tréningjén vehettek részt a fiatalok, majd két improvizációs előadást tekinthettek meg a csapatok, miközben a zsűri bőszen készítette elő az okleveleket és minősítéseket. Az eredményhírdetés zárta a két napos eseményt, mely méltón elismerte a csapatok munkáit és az egyének elázatos és odaadó játékát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennek a két napnak a részese lehettem.

Kecskeméti Színjátszó Műhely működését a 2021-es és a 2022 évben részben a Betlehen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta!