Egyik szemünk sír, a másik nevet. Talán ezzel a gondolattal lehetne legjobban összefoglalni azt a mindet átható érzést, ami a régió diákszínházi mozgalmával történik. 2005-ben 18 évvel ezelőtt amikor Kecskeméten megalakult több csoport összeolvadásával a Kecskeméti Színjátszó Műhely, a regionális találkozók 3 naposak voltak, mivel Szentesről, Ceglédről, Szolnokról, Szegedről, Bajáról és Békéscsabáról, sőt kisebb településekről is érkeztek csoportok, hogy bemutatkozzanak a nagyérdemű és az Országos Diákszínjátszó Egyesület által delegált szakmai zsűri előtt. Ezeken a rendezvényeken nem volt ritka, hogy 12-14 előadás követte egymást, tréningek zajlottak párhuzamosan, este pedig közösségi események pörgették tovább a hangulatot. A háromnapos rendezvény sokszínű, mozgalmas, és nem utolsó sorban mind a rendező város és az állami pályázatokból is támogatott volt. Először, „Ide nekem az oroszlánt is” Megyei találkozó volt Kecskeméten (2001-ig), majd jött a Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódva a FRINGE (már regionális találkozóként 2018-ig), mely összművészeti ifjúsági rendezvénnyé duzzasztotta a színhjátszó feztivált. 2018 után pedig keserű évek következtek, hiszen beköszönt a COVID, majd a rezsiválság és a háború, ez a folyamat pedig nem csak a diákszínházi mozgalmakat, hanem a teljes kulturális életet is folytogatta. A FRINGE nem kapott több támogatást, az egyesületek nem kaptak a fesztiválra pályázati forrást, sőt már működési költséget sem. A csoportok alól kivették a próbahelyszíneket, nem volt fűtés, és a maszk használat is megnehezítette az előadóművészet dolgát.
Így jutottunk el odáig, hogy az elmúlt 5 évben a szemünk előtt tűntek el, szűntek meg nagy múltú színjátszó közösségek, vándoroltak külföldre jó képességű drámatanárok és csoportvezetők, egy jobb élet reményében. Idén a fesztivál felhívása eljutott ugyan mindenkihez, de a válaszok helyett síri csend honolt a korábban megemlített városokban. Tágra nyílt szemekkel konstatáltuk, hogy Kecskemét és Szentes maradt meg a 3 megyéből álló régiónkban. Minden egyéb városban megszűnt, vagy jelenleg nem működik aktív és produkcióorientált középiskolás drámás csoport. Szentesen működik a régió egyetlen drámatagozatos középsikolája, ahol órarend szerint oktatnak a drámapedagógia eszközeivel, Kecskeméten pedig mondhatni mosmár az egyetlen hagyományos, szakköri jelleggel működő műhely tartja magát. Végvárakká váltunk.
Sötét fellegek ezek, de ennek ellenére nem szabad és nem lehet feladi, amíg van igény és bármilyen apró lehetőség a játékra. A színház mindent túlél, alkalmazkodik és utat tör magának a legnagyobb nehézségek közepette is.
2023 április 28-én délelőtt az eddig bezárt Ifjúsági Otthon megnyitotta kapuit, és a derűs napsütésben a belső udvaron kezdett gyülekezni a középiskoláasok apraja nagyja. 10 órakor bele is csaptunk! Bemelegítettünk a legkedvesebb játékainkkal, majd tréningeken vettünk részt. Volt kreatív zene Fekete Anikóval és színészmesterség Varga Leventével. E mellett pedig egy önkéntességről szóló tantermi dráma foglalkozáson is részt vettek fiatalok. Amikor a nap már a fejünk felett járt összeültünk a szabad ég alatt egy agy körbe, és idegnyugtató örömzenélést rittyentettünk, ami az Ifjúsági Otthon épületének is érezhetően jól esett, hiszen négy hónapja teljesen üresen állt.
Délután aztán bemutattuk a Leonce és Lénát, amit a Kecskemét Kamra csoport (végzősök) játszott, majd a Kadásokk játszották Goldoni: Két úr szolgáját, utána a Mordidosok mutatták be a Bedobozolva c. rögzített improvizációból készült álomszerű történetüket. Meglepetés előadásként pedig a Kaposvári Színművészeti Egyetem 3. éves osztályának egy része játszott nekünk egy „Hamelt a hídon” c. vizsgaelőadást.
Feltöltődtünk a színház által, nagy izgalommal hallgattuk meg a szakmai zsűri gondolatait és kérdéseit. Majd a fesztivál zárásaként immár este 10 órakor átvettük a színészi különdíjakat és a csoportoknak szóló minősítéseket, amiket most nem részletezek, hiszen a közsségben nem a minősítések és a verseny a lényeg, hanem a közös játék, az egymástól tanulás és a színház szeretete. Ennek a napnak mindenki a nyertese. Aki pedig nyertes, az elvonul a Kilelel Music Pub-ba és az utolsó lélegzetig kitáncolja magából örömét és bánatát. Szép zárása volt ez az estnek.
Abban reménykedünk, hogy évek alatt ismét növekedni fog a színjátszó közösségek száma, és a fesztiválok új formákban, de megtelnek újra motivált és inspirált fiatalokkal, akik később a jövő generációinak lesznek a színházi táptalaj.
